1. Ápoló eszközök:

Szőrkefe: Egy ovális alakú kefe, apró, puha sörtékkel fa vagy bőr fogóval. Arra használjuk, hogy a póni fejét és testét lekeféljük és a sörényét farkát kitisztítsuk.

Gyökérkefe: Hosszú merev sörtéjű kefe, háta fából vagy műanyagból van. A megszáradt sár lekefélését végezzük vele, egyrészt a póni lábáról, másrészt télen a nyiratlan póni testéről.

Vizeskefe: Olyan a formája, mint a gyökérkefének, de a sörtéi rövidebbek és puhábbak. Arra használjuk, hogy nedvesen keféljük át vele a póni farkát és sörényét. (Így szépen lesimul)

Vakaró: 1: fémvakaró-szőrkeféből kihúzzuk a koszt (a pónit nem vakarjuk vele)

               2: gumivakaró-ezzel a sarat és a levedlett szőrt pucoljuk le a póni bundájáról.

              3: műanyag vakaró-rendeltetése ugyanaz, mint a gumivakaróé (mindkettő nagyon hasznos tavasszal, amikor vedleni kezd a póni)

Patakaparó: A száraz sarat, a kavicsokat és egyéb oda nem illő dolgokat kaparunk ki vele a póni patájából.

     

Sörényfésű: Fémfésű, melyet sörénytépésre illetve a sörény fonására használunk.

Szivacsok: (legjobb, ha a kettő különböző színűt használunk)

                   1: megnedvesítve a póni szemzugának és orrnyílásának tisztításához használjuk

                   2: a faroktő és a végbél nyílás tisztításához szükséges

Istállórongy: Egy darab vászon a szőrvégső fényesítéséhez használjuk.

  

2. Ápolás:

1: Kefélj le róla minden odaszáradt sarat. A szőrkefével szárítsd meg az izzadt részeket.( Ha meleg van vizes szivaccsal dörzsöld át az izzadt területeket. Visszaszárítani úgy tudod, ha hazafelé legalább az utolsó másfél km-en lépésben jössz. Az erősen izzadt póni könnyen megfázhat a munka után!)

2: Tisztísd ki a patáját patakaparóval. ( A patakaparót a sarokvánkos felől a patahegy fala felé használd.) Kapard ki belőle az összes földet, kavicsot és amit csak találsz. Fontos, hogy mindkét nyírbarázda alaposan ki legyen tisztítva.

3: Először a bal oldalon tisztísd le a póni nyakát a szőrkefével ( széles, söprő mozdulatokkal, erőteljesen, de nem durván) A művelet közben rendszeresen tisztísd ki a szőrkefét ( húzd végig a fém vakarón) Pucold át így a póni nyakát, vállát, szügyét és a két , melső lába közét, majd az elülső lábakat, ezután pucold le a hátát, oldalát  és a horpaszát. Keféld le a hasát (sok póni nem nagyon szereti ha a hasát kefélik, ezért légy határozott, de ne durva, ha túl finoman csinálod, csiklandozod a pónit) Végül jöjjön a fara és a hátsó lábak. ( Ha nyugtalankodik, vagy úgy tűnik, hogy rúgni akar, szorítsd le a farkát a csánkjához, amíg a lábát ápolod.) Amikor végeztél menj át a túloldalra és pucold át ugyanígy. ( Ne felejtsd ki a sörény alatti nyakrészt sem)

4: Kapcsold ki a póni kötőfékjét, csúsztasd le a nyakára, aztán kapcsold be újra. Finoman pucold át a pofáját a szőrkefével ( Vigyázz, hogy ne üsd meg a kefe sörtéivel!) Pucold le a füleit és a homlokát is. Majd tedd vissza a kötőféket.

5: Keféld ki az üstökét és a sörényét a szőrkefével. Ha szükséges használj gyökérkefét. ( Ha túlságosan sűrű, egyszerre csak kis adagokat bonts ki)

6: Keféld ki a farkát is a szőrkefével, kis adagokat leengedve bontsd ki a szálakat. ( Fentről lefelé haladj!)

7: Öblítsd ki a pofaszivacsot, csavard ki, de ne legyen teljesen száraz és óvatosan töröld ki a póni szeme sarkát. Öblítsd ki és csavard ki a szivacsot újra és töröld ki az orrlyukait.

8: Öblítsd ki a másik szivacsot és tisztísd le a faroktövének környékét.

9: Utolsó lépésként töröld át a ronggyal a pónit, hogy még a legkisebb rászálló port is eltávolítsd róla.


3.Szerszámozás:

1.Kantározás:csúsztasd át a kantárt a ló fején,és illeszd a zablát finoman a szájába.Csúsztasd át  a tarkó szíjat egyik fül mögé.Majd a másik mögé.Igazítsd meg,húzd ki a üstökét.Húzd meg az orrszíjat (két ujjnyi hely legyen a szíj és az orra között).Húzd meg a torokszíjat (egy ökölnyi távolság legyen a szíj és az állkapcsa között).Igazítsd meg,ellenőrizz mindent. 

2..Nyergelés:

A póni bal oldalán tedd a nyeregalátétet a póni hátára,kicsit előrébb a helyénél.Engedd rá a nyerget az alátétre,majd együtt húzd hátra mindkettőt a helyére (közvetlenül a marja mögött kell lenie).Húzd ki az első felrántószíjjat a csatvédő bőrből,fűzd be a nyeregalátétet a rögzítő fülbe.Ugyanezt csináld meg a jobb oldalán.csúsztasd vissza a csatvédőket a felrántószíjakra.Bújtasd be a hevedert a nyeregalátét hevederbújtatójába,és lógasd le,hogy meg tud nézni nincs-e megcsavarodva.Menj vissza a póni bal oldalára,nyúj át a hasa alatt a hevederért.Ezen az oldalon is fűzd át a hevedert a nyeregalátéthevederbújtatóján.Csatold be az első kettő vagy az első és a harmadik felrántószíjhoz.Húzd meg megfelelő méretűre a hevedert (ne szorítsa a póni hasát,de ne lötyögjön,nehohy leforduljon a nyereg;ha nem ülsz fel rögtön,lazán húzd meg a hevedert;vigyázz,néhány ló különösen érzékeny a hasára).Húzd le a csatvédőt a heveder csatjához.Símítsd ki a póni bőrét a heveder alatt.Igazítsd meg,ellenőrizz mindent.

4.Takarmányozás:

Afinomőrlésű takarmány különösen veszélyes számára, mivel a felszálló por beléle ló takarmányozásánál abból kell kiindulnunk, hogy alapvetően legelő állat. Ez azt jelenti, hogy emésztőrendszere a folyamatos, kis mennyiségű táplálék felvételére van berendezkedve.Ezért takarmányozása során is arra kell törekednünk, hogy minél többször, kis adagokban kapja meg napi betevőjét. Ami egy átlagos hobbiló esetében napi 8-10 kg jó minőségű réti szénát, 4 kg abrakot (2 kg zab, 1 kg árpa, 1 kg kukorica) és nyalósót jelent.Természetesen ettől igényei, munkáltatásának nehézségi foka, vemhességi állapota, az évszak, a fajta és nem utolsó sorban a rendelkezésünkre álló lehetőségek függvényében el lehet térni. Például, ha aló nehezebb munkát végez (távlovaglás,hosszabb túralovaglás), akkor abrakadagja emelhető 5-6 kg-ra is.A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel, és abrakot nem eszik. Háziasított körülmények között viszont abrakot is kap és sajnos a legtöbb helyen a legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Tehát a széna az alaptakarmánya, ezért az legyen jó minőségű és legyen belőle mindig az állat előtt.A szálastakarmányok közül is a leggyakoribb a réti széna . Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes és rosttartalma magasabb, mint a lucernaszalmának. A hátas azt a fűfélét kedveli a legjobban, ami lassan fásodik, így például az angol perjét és a réti perjét.A betakarításra és a szénakészítésre a virágzás előtti vegetációs fázisban lévő növények alkalmasak, ebből készíthető a legjobb minőségű széna, amely zöldes színű ropogós és nem poros.A lucernaszéna nem igazán alkalmas, az inkább tejelő szarvasmarhának való. Magas fehérjetartalma miatt egyedül a szoptatós kancának adható.A zabszalma kiegészítő ballaszt-takarmány lehet, mivel energia- és fehérjetartalma alacsony, rosttartalma viszont magas.Tavasszal és nyáron azonban legjobb a zöldtakarmány, akár legeltetett akár kaszált formában. Fontos azonban az átszoktatás időszaka: vagy hagyjuk egyre többet legelni, vagy fokozatosan emeljük aló zöldtakarmány-adagját, hogy hozzászokjon a gyomra. A zöld pillangósok etetését viszont kerüljük. A kaszált zöldet mindig kiterítve tároljuk etetésig, hogy ne fülledjen be. A ló háziasításával folyamatosan került előtérbe az abraktakarmányok etetése. Ennek az a magyarázata, hogy az abrak koncentrált takarmány a szénához képest. Az abrak erős fizikai igénybevétel esetén megfelelő tápanyagot és energiát biztosít alónak. A legáltalánosabb abraktakarmány a zab. Ez az egyetlen olyan takarmány, amiből annyit ehet aló, amennyi csak beléfér. Ennek oka, hogy szemszerkezete hasonlít a fűfélékre, energiatartalma közepes és rosttartalma magas.A másik jó étrendi hatású abrakféleség az árpa. Külső burka szorosabban tapad a maghoz, mint a zabé, ezért szokták roppantva vagy zúzva is etetni. Tápanyagtartalma a zabhoz hasonló, bár energiában annál kicsit gazdagabb.A harmadik abrak-alapanyag a kukorica. Ennek a legmagasabb az energiatartalma, viszont kicsi a fehérjetartalma. Nyerszsírtartalma alig marad el a zabétól. Ha csöves formában adjuk alónak, akkor tovább rágja, tehát nem tud belőle habzsolni, ami kólikás (bélgörcsös) tünetekhez vezetne. A morzsolt kukoricát adhatjuk egészben is, de jobb roppantva, vagy durván megőrölve.Finom őrleményt soha ne adjunk a lónak, mivel sajátos szokása a takarmány fújása. Ezért a poros, vagy gzése légzőszervi károsodást okozhat. Ennek kivédése egyszerű: etetés előtt az őrölt takarmányt vízzel locsoljuk meg.A legjobb, ha az előbb említett három takarmányt kevert formában adjuk alónak, mert így az egyszerre többféle fontos anyaghoz jut.A lédús takarmányok jó étrendi hatásúak: ízletesek, valamint javítják az anyagcsere-folyamatokat. A paci egyik kedvence a sárgarépa. Ebből a napi adagja 2-4 kg. Fogyasztása magas karotintartalma miatt különösen ajánlott csikóknak és szoptatós kancának. Fontos, hogy a répát etetés előtt jól tisztítsuk meg és az, hogy fagyasztva soha ne adjuk.A takarmányrépa és a cukorrépa étrendi hatása a sárgarépáéhoz hasonló, de karotint a cukorrépa nem, a takarmányrépa pedig csak nyomokban tartalmaz. Napi adagja 10 kg-ig növelhető.A melasz magas cukortartalmú, jó étrendi hatású kiegészítő takarmány. Naponta néhány deka (vízzel hígítva) etethető belőle.A gyümölcsök közül az alma és a körte szintén jó kiegészítő takarmány lédússága, ízletessége miatt. De nyár végén még görögdinnyével, takarmánytökkel is meglephetjük kedvencünket.Manapság egyre elterjedtebbek aló számára kifejlesztett tápok. Ezek lehetnek önállóan etethetők, vagy kiegészítők is. Előnyük, hogy aló különböző fejlődési fázisainak igényei szerint tartalmazzák a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. Ízük miatt a ló ezeket is szereti.

5.A ló méretei:

A ló méreteit sokféle képpen megadhatjuk. A különböző testtájak az egyes egyedeknél igen nagy eltéréseket mutatnak, van azomban néhány lényeges méret, ami alapján reális méretet kapunk a megmérendő lóról.

1.Marmagasság:

A leggyakrabban használt méret a marmagasság, amit bottal vagy szalaggal mérhetünk. A mar magasságának lemérésével adhatjuk meg legmegfelelőbben a ló tényleges magasságát, hiszen a marmagasság a lehajtott és felemelt fejű lónál is ugyanakkora, míg az ennél magasabban található testrészek (fej, nyak) helyzete szinte folyamatosan változik.

2.Övméret és szárkörméret:

Jó támpontot adhat a ló alkatának megállapításához, ha megmérjük a ló övméretét. A ló lábának szerkezetéről akkor kaphatunk jó információt, ha megmérjük a szárkörméretét. Az előbbit a mar mögött kezdjük mérni, körbe a hason, az utóbbit a lábszár felénél célszerű megmérni.

3.Az egyéb mérések ált. a lovasfelszerelések kiválasztásához használatosak. A kantár kiválasztásához lemérhetjük a ló kétoldali közötti távolságot a tarkó felé, míg a zablák kiváélasztásához a szájszegletek közötti távolságot a ló száján keresztül határozzuk meg. A megfelelő lótakarók kiválasztásához a marbúbtól a farokrépáig mérjük meg a ló hosszát, követve a hát ívét.

6.A ló fejformái:

A fejformán a ló fejének oldalnézetét értjük. Ennek ismeretében következtethetünk a ló fajtájára, de csak esztétikai szempontból van jelentősége, a használhatóságot nem befolyásolja.

-Egyenes fej: a ló feje oldalról (túlságosan) egyenes.

-Kosfej: konvex profilú fej

-Félkosfej

-Juhfej: a fejnek domború a homlokcsontja

-Ékfej: oldalról nézve rövid fej, mely a nagy rágóizom tájékán aránytalanul szélesebb, mint a szájnyílásnál

-Disznófej: durva, burkolt fej

-Csukafej: konkáv profilú fej (ez az arab telivérekre jellegzetessége). 

7.A ló háta és fara:

A ló hátát alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük. Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye: a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát, a hidegvérű fajtáknál a rövid hát az ideális. A ló "farmotoros jármű": erejét, sebességét és teljesítményét nagyban befolyásolja a far alakja és izmoltsága. A hát és a far formája között nincs összefüggés, mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél.

-Dinnyealakú far és előremélyedt hát: a dinnyealakú far ideális, mivel a gyors mozgást segíti. Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg. Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és a hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával. Fogatlovaknál nem jelent problémát.

-Vékony törzs: a vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van a testében a vérkeringés és légzőszervei számára.

-Csapott far és ideálisan ívelt hát: a csapott far ált. csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátsó lábukkal gyakran belelépnek az elülső sarokvánkosba.

-Vízszintes far és egyenes hát: az ilyen farral rendelkező ló ált. ugrásnál kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egyensúlyi problémákkal küzd. Egyenes hát esetén a hát felső vonala majdnem vízszintes. Ált. csak szépséghiba.

-Pontyhát: a martól lefele lejt egy kicsit a hát és a far is: az ilyen ló számára különösen nagy a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest

8.A ló jegyei:

A lovak jegyei az eredeti színtől eltérő (általában fehér), különböző nagyságú és alakú színes foltok a fejen és a lábakon.

1.A fej jegyei:

-Tűzött homlok: a ló homlokán pár szál fehér szőrszál található.

-Virág: szabálytalan fehér folt a homlokon.

-Csillag: szabályos alakú fehér folt a homlokon.

-Orrcsík: keskeny fehér csík homloktól az orrig.

-Hóka: vastagabb fehér sáv a homloktól az orrig.

-Lámpás: fehér sáv a homloktól az orrig, ill. a szemen túllóg - elölről nézve olyan, mintha a ló feje fehér lenne.

-Orrfolt: rózsaszín folt az orron.

-Piszra: fehér színű folt az orron.

-Fehér felső ajak: a ló felső ajka fehér.

-Fehér alsó ajak: a ló alsó ajka fehér.

-Tejfeles száj: a ló mindkét ajka fehér.

-Békaszáj: mindkét ajak rózsaszín, és fekete foltok vannak rajta.

-Szárcsa: rózsaszín folt az alsó ajakon.

2.A láb jegyei:

-Sarokvánkosban kesely: a ló sarokvánkosában (közvetlen a pata fölött hátul) fehér folt.

-Pártában kesely: a ló pártáján (a pata fölötti rész) fehér.

-Csüdben kesely: a ló csüdje (a bokán aluli rész) fehér.

-Bokáig kesely: a ló bokájáig fehér.

-Bokán felül kesely: a fehér rész kicsivel a ló bokáján felülre ér.

-Félszárkesely: a ló szárának (a boka és a csánk közötti rész) feléig fehér a láb.

-Szárkesely: a ló lába a lábszára tetejéig fehér.

-Foltos kesely: a ló félszárban vagy szárban kesely lábán sötétebb foltok vannak.

-Hermelinkesely: a ló bokán felül, bokáig vagy csüdben kesely lábán sötétebb foltok vannak.

-Harisnyás: a ló teljes lába fehér.

9.A ló érzékszervei:

A ló látása nem úgy működik, mint az emberé. A szemek a fej két oldalán vannak, ezért a ló egyidejűleg jól lát jobbra és balra is. Éles képet azonban természetesen csak akkor lát, ha mindkét szeme ép. Közvetlenül a fara mögött, valamint az orra alatt és előtt van két terület, ahová a ló nem lát. Ezt holttérnek hívjuk. Ezért a legjobb, ha oldalról közelítjük meg a lovat, mivel hátulról nem vesz észre bennünket - ami balesetveszélyes lehet, mert ha megijed, és nem tud menekülni, előfordulhat, hogy visszarúg. A holttérből adódik az is,  hogy az ugrólovak tulajdonképpen nem is látják az akadályt közvetlenül maguk előtt, az elrugaszkodásról. A ló érzékeli a színeket, a sárgát ismeri fel a legkönnyebben, de a zöld és a piros tárgyakat is meg tudja különböztetni a környezetüktől. Térérzékelése nincs, ezért riadhat meg olyan könnyen a látszólag ártalmatlan dolgoktól, hiszen nem érzékeli, hogy a tárgy milyen távol van, és nehezen ismeri fel, hogy mi az.

Hallása jobb, mint az emberé, ezért nem szereti a hangoskodást, a hirtelen zajokat, a kiabálást. A legjobb, ha nyugodt hangon szólsz hozzá. A fülek állása sokat elárul lovunk lelkiállapotáról: a környezetére figyelő ló fülei előremutatnak, a mérges ló füle hátralapul (sunyít). Ha a hátán ülve a füleit felváltva kicsit hátramozdítja, tudhatjuk, hogy lovunk ránk figyel.

Kiváló szaglásával a ló akár kilométerekre is megérzi a szagokat. Szag alapján azonosítja be társait. Ahogyan a kutyák, úgy a lovak is megszaglásszák egymást, ha először találkoznak. A szagot azután megjegyzik, és képesek évek múltán is felismerni. Amikor egy hím megérzi egy kanca illatát, az orrát felhúzva szimatolja a levegőt. Ezt a mozdulatot pipálásnak hívjuk.

A ló bőre is nagyon érzékeny, még egy legyet is képes megérezni a hátán. Szívesen hagyja simogatni magát, de vannak olyan testrészei, amelyek nagyon csiklandósak (mar,has).

Ízérzékelés is fontos, hiszen a ló ennek segítségével különbözteti meg az ehető növényeket a mérgezőktől. Ti is megfigyelhettétek már, hogy a lovak főként az édes ízt szeretik, de szívesen nyalogatják a nyalósót, és a savanyú almából is örömmel csemegéznek.

10.A ló jármódjai:

-lépés: a ló leglassabb jármódja.A lépés négyütemű jármód,melyben a ló lábsorrendje a következő kép alakul:jobb hátsó-jobb első-bal hátsó-bal első.Ebben a jármódban a lónak minimum egy lába a földön van,tehát nincs labegési fázis.Négy patadobbanás halatszik.

-ügetés:  kétütemű jármód.A lónak két,átlósan elhelyezkedő patája érinti egyszerre a földet: tehát bal hátsó -jobb első,majd jobb hátsó-bal első.A lovas a ló mozgását tanügetésben,könnyű ügetésben,illetve (kétpontos) könnyített ülésben követheti.

-vágta: négy patadobbanás halatszik.Lehet balkézre és jobbkézre vágtázni.A lovasnak kell eldönteni hogy melyik lábra vágtázzon a lova.

-nyújtott vágta/vadászvágta/munkavágta/galopp: a ló leggyorsabb jármódja.Olyan mint a vágta,csak a ló megnyújtja lépteit és hátsó lábaival jobban tolja magát előre.

11.Lovaglófelszerelés: 

Ha elöszőr mész lovagolni,elég ha egy kényelmes sztrecs nadrágot veszel fel.Kényelmes edző cipőt,vagy gumi csizmát javaslunk.Semmiképp ne vegyél föl lengős ruhát,nehogy megijedjen a lovad.A hajadat egy copfba fogd össze,és mindenképpen vegyél föl kobakot(ez egy kemény "lovaglókalap" ami megvédi a fejedet,ha netán leesnél;eleinte ingyen lehet kölcsönözni a lovardában).Emellet ajánlott kesztyűt viselni,hogy a kezed ne hólyagosodjon fel.

Ruha és felszerelés: -lovaglócsizma(bőr,de csak ha már nem nő a lábad tovább)

                                     -lovaglónadrág(kényelmes,szabad mozgást biztosít)

                                     -lovaglókesztyű(ez direkt erre van kitalálva,csúszásgátló a felülete,és nem izzad bele a kezed,de télen nem is fázik)

                                     -kobak (mint már írtuk védi a feje,tehát nagyon fontos!;többfajta lovaglási ágra van többféle)

                                    -gerincvédő mellény (megvédi a lovas hátát és gerincét,ha leesne)

                                     -lovaglópálca (nyugi,nem verjük vele a lovat,hanem a jelzések megerősítésére szolgál;kezdőknek fölösleges,ha kell adnak a lovardában eleinte)

                                    -sarkantyú (ez sem a lovak bántalmazására kell,ezt is a jelzések megerősítéséhez kell;csak profiknak,vagy versenyzőknek!)

                                     -kapucnis mellény ( jól jöhet tereplovagláskor;kényelmes,és felveheted a kapucniját ha esik)

                                     -lábszárvédő,vagy másnéven chaps (ha nem akarsz csizmára költeni kellemes viselet és nem is kerül olyan sokba;védi a lába és jól néz ki).

12.Lóanatómia:

A ló páratlanujjú patás állat.Az állatok országának,gerincesek törzsének,emlősök osztályának faja.Növényevő.Fő tápláléka a fű.Fogsora teljes,vagyis a redős zápfogakon kívűl megvannak az alsó és a felső metszőfogak,sőt a szemfogak is,bár ezek leginkább csak a csődörökön figyelhetők meg.Akár 42 foguk is lehet: 12 metszőfog, 24 zápfog, 4 szemfog és 2 farkasfog. Szaglása,hallása fejlett,látása is igen jó.Füleit mindig a hang irányába fordítja.Szemei oldalt ülnek,így látómezeje széles.Közvetlenül maga előtt,és maga mögött nem lát.Csordaállat,tehát mindig csoportban él.

A ló testfelépítése,testtájai:

 

 

13.Lóra fel!/Lóról le!:

Felszállás: állj a ló bal oldalára és mindkét szárat fogd a bal kezedbe (ezzel ellenőrzöd a lovat),a jobb kezeddel pedig húzd magd felé a kengyelt.A bal lábadatrakd a kengyelbe.Eztuán a testedet fordítsd a ló oldala felé,és ragadd meg a jobb kezeddel a nyerget.A jobb lábaddal lökd el magadat a földtől,így mátis a kengyelben állsz.Lendítsd át a jobb lábadat a ló háta fölött (vigyázz:meg ne rúgd).Ugyanakkor fordítsd előre a testedet.Ereszkedj le a nyregbe.Tedd a joobb lábadat a kengyelbe.

Leszállás: vedd ki mindkét lábadat a kengyelből.A szárakat a bal kezedben tartsd.Dőlj előre és lendtsd át a jobblábadat a ló háta fölött.Hajlítsd be a térdeidet,és mindkét talpaddal egyszerre érj földet. 

 

16.A ló színei:

1.Fekete: a fedőszőre fekete,sörényével és farkával együtt.

2.Pej:

Sima pej: testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.

Világos pej: szőre világosbarna, sárgás árnyalatú.

Sötétpej: szőre egész sötétbarna, a hasalján némi világosabb árnyalatú.

3.Sárga:

Sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb.

Májsárga: a ló színe sötét gesztenyebarna, s ugyanilyen a sörénye és a farka.

4.Fakó:

Aranyfakó: a ló világossárga fedőszőrzetén elővillannak a fehér szőrszálak.

Egérfakó: a ló szőre szürke, sörénye fekete.

Izabellafakó: aranyszínű szőr fehér sörénnyel és farokkal.

Zsufafakó: barna fedőszőrzet fekete sörénnyel-farokkal-lábvégekkel.

5.Deres:

-Vércsederes: sárga fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.

-Pejderes: barna fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.

-Vasderes: a szürke fedőszőrzetbe fehér szőrszálak keverednek.

-Almásderes: a fehér színű szőrön kerek szürkés foltokat formáz a szőr színe.

6.Szürke: a fehér szőrű lovakat hívják szürkének, mert csikókorukban szürkén születnek és utána világosodnak ki, de bőrük szürke marad. Az igazi fehér lovat albínónak hívják, ők fehéren születnek és bőrük rózsaszín szemük általában csókaszem.

-Szeplős- vagy legyesszürke: világosszürke alapon sötét, általában barna pettyes.

-Almásszürke: szőrében fekete és fehér kör alakú foltok vannak.

-Acélszürke: a ló fekete fedőszőrzetén át elővillannak a fehér szőrszálak.

7.Tarka:

-Sárgatarka: a ló testét sárga és fehér színű foltok borítják.

-Feketetarka: a ló egész testét fehér és fekete foltok borítják.

-Párductarka: a ló fehér szőrét barna vagy fekete foltok tarkítják.

-Pejtarka: a ló testét fehér és barna foltok borítják.

14.A ló szemszínei:

A lovak szemszínét, ugyanúgy, mint a szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg. Többségükben mivel a bőrük sötét,barna szeműek.Az appaloosa fajtájának pedig mindig kilátszik a szeme fehérje.

-Barna szem: az írisz sötétbarna, az íriszt körülvevő szemfehérje pedig csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagy valamiért haragos.

-Világos szem: lehet világoskék vagy rózsaszínű. A világos szín nem befolyásolja a ló látását.Ilyen szeme az albínóknak és néha a tarka lovaknak van. 

-Csókaszem: a normális szemszínhez kékes-fehéres alakzat társul.

15.A pata,és ápolása:

A patát kívülről szarutok alkotja, ez védi a belső, érzékeny részeket a sérülésektől. Szintén védő szerepet tölt be a patatalp, ebbe ágyazódva találhatod a V alakú nyírbarátdát (vagy ahogy másképp nevezik: a békát).

Ha alulról mézed a patát, a talp és a pata fala között láthatsz egy világosabb csíkot, a fehér vonalat. Ez egy nagyon puha része a patűnak, ide üti bele a kovács a szegeket.

Fontos, hogy a lovad patájából mindennap távolítsd el a beleragadt trágyát, földet vagy sarat. Így tudod megakadályozni a baktériumok elszaporodását, ami nyírrothadáshoz vezethet. A patába szorult apró kövek, amelyek a pata talpi részét megnyomhatják, sántaságot okozhatnak. Figyelj a patakaparó használatánál, hogy mindig a sarokfal felől a hegyfal felé kapard a patát (vagyis felülről lefelé), különben könnyen megsértheted a puha nyírbarázdát.

Miután kitisztítottad a patát, keféld le, és mosd át vízzel. Ezután a pata külső és belső felületét egy ecset segítségével kend be patazsírral vagy pataolajjal. Fontos azonban, hogy a pata nedves legyen, mielőtt bekened, mert különben a zsír kiszáríthatja, így rugalmatlanná válhat. Lehetőleg mindennap mosd le, a bokszban tartott lovaknak az is jót tesz, ha néha áztatjuk a patájukat, mert az ő körmük általában száraz és kemény. Patazsírral nem kell mindennap bekenni, hetente egy-kért alkalommal elég.

A vadon élő lovaknak nincs szükségük kovácsra, mivel a nap nagy részében természetes talajon mozognak, így a körmük ugyanolyan mértékben kopik, mint nő. A mi lovaink patája - főleg azoké, akik nem legelőn töltik a napjukat, hanem istállóban - nem kopik, s mivel folyamatosan nő, ezért 6-8 hetente meg kell őket körmölni.

Sokféleképpen lehet patkolni lovakat - sőt az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem kerül patkó a lábukra - mindez attól függ, milyen munkát akarunk végezni velük. Más patkó kerül egy fuvaros ló, és egész más egy sportló vagy egy galoppló lábára. Minden esetben lényeges, hogy rendszeres vendég legyen istállónkban a patkolókovács, így az ő munkája is egyszerűbbé válik.

16.Istállópatika:

Minden lótartónak be kell rendeznie egy kis házi patikát a lovai számára, hogy a könnyebb sérüléseket maga is azonnal elláthassa, illetve gyógyítani tudja az enyhébb betegségeket. A lovak elsősegély-felszerelésének legtöbb tartozéka bármelyik patikában beszerezhető. Mielőtt azonban összeállítanád a csomagot, egyeztess az állatorvossal, kérj tőle tanácsot.

Az elsősegélydobozt könnyen elérhető helyen kell tartani: a konyhaszekrényben, egy fiókban vagy egy ládában.De még jobb ha az istállóban tartod. A kis méretű, hordozható elsősegély-felszerelés nagyon praktikus lehet, ha például versenyre viszed a lovad.

Amit mindenképpen tartalmaznia kell:
- lázmérő
- steril géz és rugalmas kötszer
- fertőtlenítő spray
- sebhintőpor
- érszorító
- sztetoszkóp
- pipa (aminek a segítségével eltereljük a ló figyelmét a kezelésről).

Minden lónak lennie kell egészségügyi kartonjának, amire midnig fel kell jegyezni, hogy milyen betegségei, sérülései voltak. Az állatorvos telefonszáma legyen jól látható helyen!

 

17.Szaporodás:

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az ún. sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 3-5 napig tart.

A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja. Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen.

Néhány fedeztetési állomáson hágatógúzst helyeznek a kancára. Ez a hátulsó lábakra csatolt szíj, megakadályozza, hogy a kanca hátrarúgjon, így a mén megsérüljön. Nem minden kanca viseli el a hágatógúzst, de ha a kanca valóban rúg, és komolyan esélye van annak, hogy a mén megsérül, mégiscsak jó megoldás.

A természetes fedeztetés másik módja, a szabad fedeztetés. Ilyenkor az összes sárló kancát és fedezőmént egy legelőre engedik. Ez egy bevett szokás az Izlandi, a Fjord és számos egyéb pónifajtáknál. A kancákat a legelőre vezetik, és addig tartják, míg a fedezőmén be nem jön hozzájuk. Ekkor minden lovat egyszerre engednek el. A végén sok kanca lesz vemhes, de legtöbbször nem tudjuk megmondani, mikor fog a kiscsikó megszületni.

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő